Jelenleg a fajok megőrzése nagyon nagy kihívásként jelenik meg, amely sokféle tényező figyelembevételéből adódik, mint például annak értékelése, hogy egy ökoszisztémában mely fajok élnek, valamint azok védettségi állapota és természetes kölcsönhatások közöttük. Ennek érdekében rövid- és középtávú cselekvési terveket készítenek, amelyek gyakran emblematikus állatfajokat (vagy más esetekben növényeket) használnak, vagy amelyeknek van valamilyen fontos tulajdonsága az ökoszisztémán belül és ez pedig egy teljes táj vagy ökoszisztéma megőrzését segíti elő, hiszen a faj megőrzésével a teljes biológiai rendszer megmarad. A zárókőfajok esetében egész ökoszisztémákat határoznak meg, gyakran nagyon nagy hatásokat okozva.
Olvassa el ezt a cikket oldalunkon, és többet megtudunk az ökoszisztémák megőrzése szempontjából fontos fajokról, például a kulcsfajokról, valamint példák és jellemzőik.
Mi a kulcsfaj?
Bár nincs teljes konszenzus a fogalom meghatározását illetően, itt elmagyarázzuk, hogy a kulcsfontosságú fajok olyanok, amelyek tevékenysége és abundanciája nemcsak más fajokra, hanem az egészre is hatással van. világ. ökoszisztéma, ahol él, szerkezete és működése egyaránt.
Egy kulcsfontosságú fajnak különböző hatásai lehetnek az ökoszisztémára vagy a többi fajra, amellyel együtt élnek. Köztük van:
- A táj módosítása: például a növényfajok közösségeinek összetétele, valamint a hely szerkezete, képes sokszor nyitott területeket létrehozni.
- Élelmiszerforrás: Másrészt potenciális táplálékforrást jelenthetnek a ragadozók számára.
- Generators of menedékhely: mások fészkelő- vagy menedékhelyet teremtenek más fajok számára, mint az afrikai elefánt esetében.
- Az ökológiai folyamatok megváltoztatása: Megváltoztathatnak bizonyos ökológiai folyamatokat is, például a tápanyagcserét, például egyes madarakat, amelyek tengeren, majd a szárazföldön tesznek feljelentéseket.
E fajok közül sok nagyon érzékeny (bár stabil) a környezetében bekövetkező környezeti változásokra, és ez az egyik kulcsfontosságú jellemzője a kőfajoknak, valamint az élőhelyén és az élőhelyén betöltött szerepe. hosszú tartózkodása abban a környezetben.
Bár bármely faj eltűnése egy ökoszisztémán belül drasztikus változásokat idézhet elő benne, a kulcsfajok meghatározása megőrzési szempontból vonzó, hiszen ezek a fajok „bioindikátorként” is szolgálhatnak., azaz mutatóiként működnek egy terület vagy természeti környezet egészségi állapotának és minőségének.
Példák kulcsfontosságú fajokra
Amint említettük, a kulcsfajok a biológiai sokféleség megőrzésének eszközei, ezért a vizsgálat során fontos meghatározni, hogy mely fajok tartoznak ebbe a meghatározásba.
A legfontosabb fajtípusok
A kulcsfajtáknak többféle típusa van:
- Ragadozók: Egyesek ragadozók, és növényevő fajokkal táplálkozva megakadályozzák a növényzet eltűnését egy területen.
- Resource Providers: mások erőforrás-szolgáltatók, például olyan halak, amelyek tengeri és édesvizekben egyaránt élnek, és cserét végeznek tápanyagok mindkét környezetben.
- Mutualists: Kölcsönös fajok is lehetnek, például növényspecifikus beporzó legyek.
- Módosítók vagy ökoszisztéma-mérnökök: egyeseket módosítókként vagy ökoszisztéma-mérnökökként jellemeznek, vagyis olyan fajokat, amelyek módosítják élőhelyüket, például néhány fát a fatörzsekben élő bogarak.
Ezután láthatunk néhány példát azokra a fajokra, amelyek kulcsfajként működnek, és ez segít jobban megérteni ezt a fogalmat.
A csúcsragadozók kulcsfajok
A ragadozók között vannak a csúcsragadozók, azok, amelyek a tápláléklánc csúcsán vannak. Néhány kulcsragadozóként besorolt faj:
- Ocher tengeri csillag (Pisaster ochraceus): a helytől és a tápláléktól függenek, módosítják a többi faj összetételét, és változásokat okoznak a körülöttük lévő fizikai környezet. Olyannyira, hogy kulcsfontosságú az észak-amerikai csendes-óceáni partvidék vizeinek egészségének és minőségének megőrzéséhez. Másrészt fenntartja például bizonyos kagylófajok robbanásszerű növekedését, amelyek ennek a tengeri csillagnak a hiányában elszaporodnának, és megakadályoznák más fajok megtelepedését.
- Leopárd (Panthera pardus): csúcsragadozóként tartják számon, populációja az élőhely pusztítása és a vadászat miatt egyre fogy. Illegális Afrikában és Ázsiában. Emiatt a páviánpopulációk az egekbe szöktek, mivel a leopárdok (és más nagymacskák) hiányában ezek a főemlősök csúcsragadozóként veszik át a hatalmat. Van azonban másfajta viselkedésük is, hiszen mindenevő lévén mindenféle táplálékkal, például mezőgazdasági haszonnövényekkel táplálkoznak, és ez konfliktusokat okozott az emberrel a terményeik megsemmisülése miatt.
Módosítók vagy ökoszisztéma-mérnökök
Az ökoszisztéma-módosítóknak vagy mérnököknek nevezett kulcsfajok, ahogy a nevük is mutatja, olyan fajok, amelyek módosítják a környezetüket. A következőket emeljük ki:
- Kék gnú (Connochaetes taurinus): Afrika keleti és déli részének lakója, több mint 1 millió egyed vándorlása a Afrika síkságain a Serengeti, és nyomukban mélyreható változásokat idéz elő ebben az ökoszisztémában. A síkság füveivel táplálkoznak, és így alacsony borítást tartanak fenn, ami viszont megakadályozza a tüzet. Ráadásul ezt a fajt nagyragadozók is megeszik, például egyes macskafélék.
- Afrikai elefánt (Loxodonta africana): fontos változásokat idéz elő a környezetében, ahol él, mivel a kisebb fajok számára előnyös. Azokon a területeken, ahol több elefánt él, a kétéltűek és hüllők biológiai sokfélesége nagyobb. Ennek az az oka, hogy ez a faj, amikor mozog, nyílt területeket hoz létre a lombosabb területeken, ami kidőlt fákká és ágakká válik, amelyek menedéket és élőhelyet jelentenek ezeknek a kisebb fajoknak.
A kék gnú és az afrikai elefánt mellett Afrika további állatai is érdekelhetik.
Kölcsönös kulcsfajok
A kölcsönös kulcsfajokon belül, vagyis azokon belül, amelyek előnyben részesítik egymást, a következőkre találunk példákat:
- Flying Fox (Pteropus samoensis) : Ezek gyümölcsdenevérek, amelyek az Indiai-óceán és a Csendes-óceán déli részének szigetein laknak. Ez a denevérfaj (valamint a többi repülő róka) a növények terméseivel táplálkozva szétszórja magjaikat, így rendkívül fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémában. Ráadásul, mivel viszonylag nagy denevérek, nagyobb magvakat is képesek szállítani, mint más kis fajok nem.
- Sascsőrű kolibri (Eutoxeres aquila): Ez a kolibrifaj Közép- és Dél-Amerikában él, és jellegzetes alakja miatt a csőre, mivel rendkívül ívelt. Ennek megvan az oka, mert ez a kis madár bizonyos növények virágainak nektárjával táplálkozik, mint például a függővirágú heliconiák vagy néhány harangvirág. E növényfajok egy része együtt fejlődött (vagyis kölcsönösen alkalmazkodtak és fejlődtek) ezekkel a madarakkal, így kizárólag a kolibritól függenek beporzásuk, mivel ha nem lennének, fennállna az eltűnés veszélye.
Ebben a másik cikkben 15 beporzó állatról is beszélünk – Jellemzők és példák.
Erőforrást biztosító faj
A kulcsfajokon belül megtaláljuk azokat a fajokat is, amelyek erőforrást biztosítanak. Néhány a legszembetűnőbb:
- Barna medve (Ursus arctos): Ez a faj azért ismert, mert közvetlenül a hibernáció előtt nagyszámú lazaccal táplálkozik, kihasználva vándorlásukról. Miután elkapta zsákmányát, a medve elköltözik az erdőbe, hogy táplálkozzon vele, és így a hal maradványai a földön maradnak, és elősegítik a talaj megtermékenyítését. Emellett növényi gyökerekkel is táplálkoznak, így amikor keresik, felkavarják a talajt, kedvezve a szerves anyagok keveredésének.
- Tengeri madarak: például számos kárókatona- és sirályfaj (többek között) támogatja a tápanyagok (például a nitrogén és a nitrogén) cseréjét és exportját. foszfor) a tengerből a szárazföldre, biztosítva ezeket a fontos vegyületeket a talajtrágyázáshoz. Guanójuk (ürülékük) a legfontosabb tápanyagbevitel a tél folyamán, hiszen azokon a helyeken, ahol fészkelőkolóniáik találhatók, kedveznek a természetes növényzet növekedésének. Emellett az óceáni vegyületek egyensúlyát és termelékenységüket is támogatják.
