Amikor a tetrapodákról beszélünk, tudnunk kell, hogy ők alkotják az egyik evolúciós szempontból legsikeresebb és legváltozatosabb gerinces csoportot a Földön. Mindenféle élőhelyen jelen vannak, hiszen végtagjaik különböző fejlődésének köszönhetően alkalmazkodtak a vízi, szárazföldi, sőt légi környezetben való élethez Legjelentősebb jellemzője a végtagok eredetében található, de ismerjük-e a tetrapod szó meghatározását? És honnan származik ez a gerinces csoport?
Elmeséljük ezen állatok eredetét és fejlődését, legszembetűnőbb és legfontosabb tulajdonságaikat, és példákat mutatunk mindegyikre. Ha szeretné megismerni a tetrapods összes ezeket a szempontjait, olvassa el ezt a cikket, amelyet webhelyünkön mutatunk be.
Mik azok a tetrapodák?
Ennek az állatcsoportnak a legnyilvánvalóbb jellemzője a négy végtag jelenléte (innen ered a neve is, tetra=négy és podos=láb). Ez egy monofil csoport, vagyis minden képviselőjének közös őse van, valamint az említett végtagok jelenléte, amelyek egy „evolúciós újdonság ” (vagyis egy szinapomorfia) jelen van ennek a csoportnak minden tagjában.
Ebbe beletartoznak a kétéltűek és amnionok (hüllők, madarak és emlősök), és az jellemzi, hogy pentadaktil végtagok (5 ujjal), amelyeket csuklós szegmensek alkotnak, amelyek lehetővé teszik a végtag mozgását és a test elmozdulását, és amelyek a halak húsos uszonyaiból fejlődtek ki őket (Sarcopterygians). Ezen az alapvető végtagmintán különféle adaptációk történtek a repüléshez, úszáshoz vagy futáshoz.
A tetrapodák eredete és fejlődése
A Föld meghódítása egy nagyon hosszú és fontos evolúciós folyamat volt, amely szinte minden szervrendszerben morfológiai és fiziológiai módosulásokkal járt, és amely a devon ökoszisztémák összefüggésében alakult ki (kb. 408-360 millió éve), ekkor lakott Tiktaalik, már gerinces földnek számított.
A vízről a szárazföldre történő átmenet szinte biztosan „adaptív sugárzás” példája Ebben a folyamatban az állatok bizonyos tulajdonságokat (mint a primitív végtagok a járáshoz vagy a levegő belélegzésének képessége) olyan új élőhelyeket kolonizálnak, amelyek jobban elősegítik a túlélést (új táplálékforrásokkal, kisebb a ragadozók veszélye, kisebb verseny más fajokkal stb.).). Az említett módosítások a vízi és a szárazföldi környezet közötti különbségekhez kapcsolódnak :
A vízről a szárazföldre való áthaladással a tetrapodáknak olyan problémákkal kellett szembenézniük, mint például a testük megtámasztása a szárazföldön, ami nagyon fontos sűrűbb, mint a levegő, és a gravitációhoz képest a földi környezetben. Ezért a vázrendszerük más módon épül fel, mint a halaké, mivel a tetrapodákon látható, hogy a csigolyák csigolyanyúlványok révén kapcsolódnak egymáshoz (zygapophysis), amelyek lehetővé teszik a gerinc meggörbülését, és egyúttal függőhídként működnek az alatta lévő szervek súlyának megtartásában.
Másrészt a gerinc hajlamos négy vagy öt régióra, a koponyától a farokig. régió:
- Méhnyakrégió: ami növeli a fej mozgékonyságát.
- Törzs vagy hátrész: bordákkal.
- Sacral region: amely a medencével kapcsolatos, és a mozgáshoz szükséges erőt a lábak vázára adja át.
- Caudadalis vagy farokrégió: a törzsnél egyszerűbb csigolyákkal.
Webhelyünk másik cikkében a kétlábú állatok eredetét és fejlődését is bemutatjuk – Példák és jellemzők.
A tetrapodák jellemzői
A tetrapodák főbb jellemzői a következők:
- Bordák: bordáik vannak, amelyek segítik a szervek védelmét, a primitív tetrapodákban pedig az egész gerincoszlopon átnyúltak. A modern kétéltűek például gyakorlatilag elveszítik bordáikat, és emlősöknél csak a törzs elülső részére korlátozódnak.
- Tüdő: viszont a tüdő (amely már a tetrapodák megjelenése előtt is létezett, és amelyet a szárazföldi élettel társítunk) fejlődött vízi egyedekbe, például kétéltűekbe, ahol a tüdő egyszerű zsákok. A hüllőkben, madarakban és emlősökben azonban eltérő módon oszlanak meg.
- Sejt keratinnal: másrészt ennek a csoportnak az egyik legfontosabb jellemzője, hogy megakadályozzák szervezetük kiszáradását, elh alt és keratinizált sejtek alkotta pikkelyekkel, szőrszálakkal és tollakkal, azaz rostos fehérjével, keratinnal impregnálva.
- Szaporodás: egy másik probléma, amellyel a tetrapodák szembekerültek, amikor szárazföldre költöztek, az volt, hogy szaporodásukat függetlenítsék a vízi környezettől. Ezt sikerült elérni hüllők, madarak és emlősök esetében a magzatvíz tojásán keresztül. Ennek a tojásnak különböző embrionális rétegei vannak: amnion, chorion, allantois és sárgája.
- Lárvák: A kétéltűek a maguk részéről különféle szaporodási módokat mutatnak lárvaállapottal (pl. ebihalak a békákban) külső megjelenéssel kopoltyúk, és szaporodási ciklusuk egy része a vízben zajlik, ellentétben más kétéltűekkel, például egyes szalamandrákkal.
- Nálmirigyek és mások: a tetrapodák egyéb jellemzői mellett megnevezhetjük a nyálmirigyek kialakulását az élelmiszerek kenésére és az emésztőenzimek termelésére, egy nagy, izmos nyelv, amely a táplálék befogására szolgál, mint egyes hüllők esetében, a szem védelmére és kenésére a szemhéjak és a könnymirigyek által, a hang vételére és a belső fülbe való továbbítására.
Példák tetrapodákra
Megdiverzitású csoportról lévén szó, meg fogjuk nevezni az egyes leszármazási vonalak legfurcsább és legszembetűnőbb példáit, amelyeket ma találunk:
Kétéltű tetrapods
Tartalmazza az anuránokat (békák), az urodelókat (szalamandrák és gőték) és a gymnophynákat vagy a caecilianokat. Néhány példa:
- Golden Poison Frog (Phyllobates terribilis): annyira különleges a feltűnő színe miatt.
- Tűzszalamandra (Salamandra salamandra): zseniális dizájnjával.
- Cecilias (lábukat elvesztett, azaz lábatlan kétéltűek): gilisztára emlékeztető, nagyméretű, pl. mint Thompson caecilia (Caecilia thompsoni), amely akár 1,5 méter hosszúságot is elérhet.
Az adott tetrapodák jobb megértése érdekében érdemes lehet ez a másik cikk is érdekelni: Hol és hogyan lélegeznek a kétéltűek?
Sauropsid tetrapods
Modern hüllőket, teknősöket és madarakat tartalmaz. Néhány példa:
- A brazil korall (Micrurus brasiliensis): erős mérgével.
- A matamata teknős (Chelus fimbriatus): látványos mimikája miatt kíváncsi.
- A Paradicsom madarai: Olyan ritka és érdekes mintázatú, mint Wilson Paradicsommadara, hihetetlen színvilággal.
Synapsid tetrapods
A mai emlősök, például:
- Platypus (Ornithorhynchus anatinus): a félvízi élőlények legkülönösebb képviselője.
- Flying fox denevér (Acerodon jubatus): az egyik leglenyűgözőbb repülő emlős.
- Csillagos vakond (Condylura cristata): olyan egyedülálló földalatti szokásokkal, mint a csillagorrú vakond.
