Normális lenne, ha a korall szóra gondolva a Nagy-korallzátony állatainak képe jutna eszünkbe, mert ezek nélkül az állatok nélkül, amelyek képesek meszes külső csontvázat alkotni, nem lennének zátonyok, nélkülözhetetlen az óceáni élethez. Számos fajta korall létezik, beleértve a puha korallfajtákat is. De tudod, hogy hányféle korall létezik? Erről, valamint a korallokkal kapcsolatos egyéb érdekességekről mesélünk oldalunk ebben a cikkében.
A korallok jellemzői
A korallok a törzshöz tartoznak, mint a medúza. A legtöbb korall az Anthozoa osztályba tartozik, bár van néhány a Hydrozoa osztályon belül is. Ezek vízzoánok, amelyek meszes vázat hoznak létre, ezeket tűzkoralloknak hívják, mert harapásuk veszélyes. A korallzátonyok részei
Sokféle tengeri korall létezik, és körülbelül 6000 faj Találhatunk kemény korallfajtákat, amelyek meszes külső vázzal rendelkeznek, másoknak hajlékony, kanos vázuk van, mások pedig nem maguk alkotnak vázat, hanem a bőrszövetbe merülő tüskék, amelyek megvédik őket. Sok korall szimbiózisban él a zooxanthellákkal (szimbiotikus fotoszintetikus algák), amelyek táplálékuk nagy részét biztosítják.
Egyes állatok nagy kolóniákban élnek, mások pedig magányosan. A szájuk körül csápok vannak, amelyek lehetővé teszik, hogy elkapják a vízben úszó táplálékot. A gyomorhoz hasonlóan van egy üregük egy szövettel, amelyet gastrodermisznek, amely lehet septatum vagy fonálcisztákkal (szúró sejtekkel, mint a medúza), valamint egy garattal, amely kommunikál a gyomor.
Számos korallfaj alkot zátonyokat, ezek azok, amelyek szimbiózist mutatnak a zooxantellákkal, és hermatípusos koralloknak nevezik őket. A nem zátonyképző korallok ahermatipikus típusúak. Ezt az osztályozást fogjuk használni a különböző koralltípusok megismeréséhez. A korallok különféle mechanizmusok révén ivartalanul szaporodhatnak, de ivarosan is szaporodnak.
Hermatipikus korallok és példák
A hermatipikus korallok a kemény korallok fajtái, köves külső vázuk van, amelyet kalcium-karbonát alkot. Ezt a koralltípust veszélyesen fenyegeti az úgynevezett "korallfehérítés". Ezeknek a koralloknak a színe a zooxantellákkal való szimbiotikus kapcsolatukból származik.
Ezeket a mikroalgákat, a korallok fő energiaforrását az óceánok hőmérsékletének emelkedése fenyegeti a klímaváltozás, többlet napfény és bizonyos betegségek. Amikor a zooxanthellae elpusztul, a korallok kifehérednek és elpusztulnak, ezért korallzátonyok százai tűntek el.
Példák kemény korallokra:
Acropora nemzetség vagy szarvaskorallok:
- Acropora cervicornis
- Acropora palmata
- Acropora prolifera
Genus Agaricia vagy lapos korallok:
- Agaricia undata
- Agaricia fragilis
- Agaricia tenuifolia
Agykorallok, különböző nemzetségekből:
- Diploria Clivosa
- Colpophyllia natans
- Diploria labyrinthiformis
Hidrozoan korallok vagy tűzkorallok:
- Millepora alcicornis
- Stylaster roseus
- Millepora squarrosa
Ahermatipikus korallok és példák
Az ahermatipikus korallok fő jellemzője, hogy nem meszes csontvázuk van, bár szimbiotikus kapcsolatot létesíthetnek a zooxantellákkal. Ezért nem alkotnak korallzátonyokat sem, viszont lehetnek gyarmatiak.
Nagyon fontosak ebben a csoportban a gorgoniak, akiknek csontváza egy fehérjeanyagból áll, amelyet maguk választanak ki. Ezenkívül a húsos szövetében találhatók a tüskék, amelyek támaszként és védelemként szolgálnak.
Egyes gorgonfajok:
- Ellisella elongata
- Iridigorgia sp.
- Acanella sp.
A Földközi-tengeren és az Atlanti-óceánon egy másik típusú lágy korallt találhatunk, jelen esetben az Octocorallia alosztálynál a halott keze (Alcyonium palmatum). Egy kis puha korall, amely sziklákon ül. Más puha korallok, például a Capnella nemzetséghez tartozó korallok fás felépítésűek, és a fő lábról ágaznak el.
