A rákfélék lenyűgöző állatcsoport, amely egyedülálló jelenséggel, a vedlési ciklusukkal lep meg minket. Oldalunkon szeretnénk egy magyarázatot adni ennek a jelenségnek, amely segít egy kicsit jobban megérteni ennek a lenyűgöző csoportnak a növekedési követelményeit.
A phylum arthropoda, ahogy a neve is sugallja, csuklós lábú állatokból áll. Ezeknek az állatoknak az az ízületi jellemzője, hogy többé-kevésbé kemény kitin-exoskeleton-juk van, és azt meg kell változtatniuk ahhoz, hogy növekedni tudjanak, és ezen a törzsön belül a rákfélék osztálya található. Ebben a cikkben erre az osztályra fogunk összpontosítani a vedlés tanulmányozása érdekében, hogy a következőképpen elmagyarázzuk a rákfélék vedlési ciklusát Érdekességként a rákfélék szót a latin crusta szóból származik, ami kérget jelent.
A rákfélék külső váza
Ezek az állatok egy külső csontváznak nevezett meszes védelemmel rendelkeznek. Az exoskeleton merev szerkezetet és erős védelmet nyújt a ragadozók ellen megnyúlik Az állat méretének korlátozása. Meg kell jegyezni, hogy ez nem egy merev blokk, hanem egy olyan csuklós lemezkészlet, amely lehetővé teszi a mozgást.
Hogyan nőnek a rákfélék?
A növekedéshez a rákféléknek egy kényes folyamaton kell keresztülmenniük: le kell vetniük régi külső csontvázukat, és újat kell kialakítaniuk. Ez a transz nagy energiafelhasználással jár, ezért csak akkor hajtják végre, ha az állat jól táplált, és készen áll a növekedési ugrásra. A rákfélék vedlési pillanata, amelyet ekdízisnek is neveznek, az exoskeleton leválása Ez egy ciklikus jelenség, amelyet nagyszámú exogén és endogén tényező befolyásol (Hopkins et al. 1999). A Journal of Marine Biology and Oceanography egyik kiadványa megerősítette, hogy a holdfázisok nagymértékben befolyásolják a vedlés pillanatát, és arra a következtetésre jutottak, hogy az utolsó negyedévben 50%-kal több vedlés történt, mint más holdfázisokban.
A rákfélék vedlése gyakoribb a fiatal egyedeknél és kevésbé azoknál a felnőtteknél, akik már elérték a standard méretet. A többi állatcsoportban a növekedés némileg folyamatos, de a rákféléknél a vedlés megszakítja a fejlődést.
A rákfélék vedlési fázisai
Drach vizsgálatai (1939, 1944) voltak az elsők, amelyek dokumentálták a rákfélék teljes vedlését, négy fázisra bontva:
- Intermolt: az előző vedlés varrata látható, de a héj teljesen kemény. Ez az az időszak, amely az utolsó vedlés keményedési folyamatának befejeződésétől az állatnak újbóli növekedéséig tart.
- A vedlés vége és a vedlés előtti kezdet: a varrat mélyebbé és markánsabbá válik. Belsőleg a belső bőr kezd elkülönülni, határozottabbá válik és sötétedik.
- Premolt: a scidiális varrat vízkőmentessé válik és érzékenyebbé válik. A belső réteg nagyon erős elsötétülése figyelhető meg, ami durvaságot kap.
- Ecdicis: ez a régi külső váz megtörésének és elhagyásának pillanata.
Megjegyzendő, hogy mielőtt ez a négy fázis bekövetkezne, a 0. fázis, az úgynevezett vedlés utáni, amelyben sima varrat látható a hasítási vonalak, ahol a rákfélék áttörték az ősi exoskeletont. A még puha héj fokozatosan megkeményedik, ez néhány napig is eltarthat.
A vedlés idején az egyednek két alapvető okból sikerül feltörnie a régi héjat. Az első, hogy az előző vedlés scidiális varrata vízkőtelenedett, így sokkal gyengébb lett. A töredezettség érdekében görcsös mozdulatok segítségével megduzzad, nyúlik. Hajlamosak nagy mennyiségű vizet is lenyelni, ami segít növelni a nyomást az exoskeleton belsejében, és ezáltal széttöredezni.
Miután elhagyták a régi exoskeletont, újra a 0. fázisba kerültek. Ebben a pillanatban még puhák és maximálisan nyúlnak, növekszik, amire szervezetüknek szüksége van. Ez egy nagyon sérülékeny időszak, ezért hajlamosak a résekbe bújva tölteni a szükséges napokat, amíg teljesen megkeményedik.
Kísérlet
Ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük, miből áll a rák vedlési ciklusa, nézze meg a következő kísérletet a sziklarák növekedésének 300 napos megfigyelésére:
